A válogatott mérkőzést követően jó hangulatban utaztam vissza Angliába, mert bár barátságos meccs volt a litvánok elleni, az ilyen találkozókat is jó megnyerni. Ráadásul közönségszórakoztató meccsen, sorozatban negyedszer győztünk, ezt a formát kellene átmenteni a hollandok elleni Eb-selejtezőre is.

Csapatom, az Ipswich viszont kisebb hullámvölgyben van, sorozatban harmadik vereségünket szenvedtük el a múlt hét végén. Vannak sérültjeink, továbbá nem olyan formában futballozunk, mint a bajnokság elején.

A Hull ellen ezúttal nem kaptam lehetőséget, nem tudom, mi lehet az oka, és hogy volt-e szerepe ebben az azt megelőző fordulóban szerzett öngólomnak. Alapvetően önkritikus vagyok, de emiatt nem tettem szemrehányást magamnak, balszerencsés gól volt, hiszen a kapufáról pattant vissza rám a labda. Előfordul, hogy ilyen helyzetben érintés nélkül bemegy a labda, van, amikor kipattan, most épp így alakult.

Természetesen az is közrejátszhatott a kimaradásomban, hogy a válogatott kötelezettségek miatt a hét nagy részében nem a csapattal készültem. Ezen igazából nem is gondolkodtam sokat, inkább nagyon keményen dolgozom, hogy vasárnap ismét én álljak a kapuba.

A Norwich elleni mérkőzés rangadónak számít, bízom benne, ellenük ismét egyenesbe jövünk.

Augusztusban azért is választottam az Ipswich-et, mert olyan klubba szerettem volna igazolni, amelynek reális esélye van a feljutásra. Persze ez nem könnyű, hiszen a Championship rendkívül kiegyensúlyozott bajnokság. Kevés kiemelkedő vagy éppen lemaradó együttes van, nincs annyira szétszakadva a mezőny, mint mondjuk a Premier League-ben. Elég csak ránézni a tabellára, kevés választja el a rájátszást érő helyek környékén álló csapatokat a kiesőktől. Itt körülbelül ötven pont kell a bennmaradáshoz, több, mint máshol. Ha fogadóirodában dolgoznék, akkor bizony nem biztatnám arra az embereket, hogy a Championship találkozóira tegyék a pénzüket.

Priskin Tamás sokat segített a beilleszkedésben, a válogatottban négy éve szobatársak vagyunk és amikor más klubokban játszottunk, akkor is napi szinten beszéltünk egymással telefonon. Mondhatom, a szűkebb baráti körömbe tartozik, örülök, hogy ő is az Ipswichben futballozik. Tomin kívül több korábbi sunderlandi csapattársam is itt játszik, emellett a Roy Keane vezette edzői stábbal is dolgoztam már együtt, úgyhogy egyáltalán nem éreztem azt, hogy teljesen új klubhoz kerültem. Összességében jól érzem magam itt, a város elhelyezkedése is kedvező, az északon fekvő Sunderlandet időnként kicsit elszigeteltnek éreztem.

A litvánok elleni válogatott mérkőzés sem jön rosszkor, azért sem, mert a bajnokságban sorozatban kétszer is kikaptunk, ilyenkor jót tesz a környezetváltozás, még ha csak pár napra is szól. Arról nem is beszélve, hogy a családommal is tudok találkozni, Márton-napi vacsorát tartottunk vasárnap. Angliában általában heti két mérkőzést játszunk, így nem nagyon lehet időt szakítani különösebb hobbikra, igaz, Priskin Tamással azon gondolkoztunk, eljárunk horgászni, már csak az hiányzik, hogy megtaláljuk a megfelelő tavat, az lenne a legjobb, ha a litvánok elleni győzelemtől feldobva kezdenénk keresgélni.

Óriási élmény volt számomra a Manchester Citynél töltött másfél hét. Rengeteg tapasztalatot szereztem, három nagyon fontos meccset játszottam, amin óriási nyomás volt rajtam. Személyesen nagyon elégedett vagyok ezzel a három találkozóval, viszont nem jelenthetem ki, hogy pályafutásom legsikeresebb szakasza volt ez a tíz nap, hiszen a csapat nem érte el a célját, nem harcolta ki a Bajnokok Ligája indulást.  

Ettől függetlenül karrierem eddig csúcsa volt, hogy ilyen jelentős csapatban védhettem, amelyről  úgy vélem, hogy néhány éven belül a világ 4-5 meghatározó csapatai között lesz.

Két hete jelentkeztek a Manchester Citytől, hogy a sérülések miatt szükségük van egy kapusra, én pedig örömmel segítettem nekik. A játékosok – köztük a legnagyobb sztárok is–, úgy fogadtak engem, mint egy játékost, akinek a segítségére szüksége van a csapatnak.  

Az edzések ilyenkor már inkább a ráhangolódásról szólnak. Angliában amúgy is ez a szokás, az idény előtt nagyon kemény a felkészítés, a mérkőzések között azonban nem hajtják meg a focistákat. Az utolsó időszakban már pláne nem volt fizikai megterhelés.  

A legmeghatóbb számomra az volt, hogy az utolsó mérkőzésen, a West Ham United otthonában, amikor azon az oldalon védtem, ahol a City szurkolói voltak, hallottam, hogy éneklik a nevemet a drukkerek. Végig éltettek, ami három mérkőzés után óriási megtiszteltetés számomra. Fantasztikus érzés volt, amit igyekeztem meghálálni azzal, hogy amikor kimentem megköszönni a biztatást, a kesztyűmet kidobtam a fanatikusok közé.

Most van időm feltöltődni, igyekszem minél többet pihenni és a legjobb formában lenni, mire a válogatottnak szüksége lesz rám. Május végén Németországgal, majd június elején Hollandiával játszunk felkészülési mérkőzést, majd utána megint szabadságon leszek és készülök az új idényre…

Noha az elmúlt időszakban sok olyan szabadidős programra jutott időnk a feleségemmel, amire a feszített bajnoki tempó mellett nem nagyon van mód – tehát jó oldala is volt a mellőzöttségnek, – egy futballista számára mégis az a legszebb ünnep, ha kifuthat a közönség elé és játszhat.

Nem egyszerűen ajándék, de igazi meglepetés volt a sorstól, hogy a Premier League egyik legerősebb csapatának kapujába állhattam egyik pillanatról a másikra.

A Manchester City óriási klub, hatalmas célokkal, és extra körülményekkel. Az öltöző tele van sztárokkal, akik mind nagyon segítőkészen, kedvesen fogadtak, nagyszerű érzés, hogy itt ért a 27. születésnapom, s hogy győzelemmel mutatkozhattam be három hónap tétlenség után a kiélezett bajnoki hajrában a Manchester Citynél.

Szállodában lakunk ebben az időszakban Manchesterben, de a játéklehetőség és a győzelem mindenért kárpótolt.

A Tottenham elleni meccsre ugyanúgy kell készülnöm, mint minden más futballmérkőzésre, a legjobban összpontosítva a legjobb teljesítményre kell törekednem mostani csapatom kapujában. Még akkor is, ha pontosan tudom, hogy ez egy különleges meccs.

Különleges, mert amelyik csapat nyer, valószínűleg az indulhat az ősszel a Bajnokok Ligájában negyedik angol csapatként, ami óriásivá növeli az amúgy sem kicsi tétet: a bajnokság negyedik és ötödik helyezett csapata csap össze a záró forduló előtt, és mondanom sem kell, hogy nekem, személyesen is milyen jelentősége van ennek a mérkőzésnek. Szerdán azt a klubot fogadjuk, amelyik első angliai csapatom volt.

Sokat köszönhetek a Spursnek, bár a Premier League-ben sohasem játszottam a klub színeiben, bajnoki meccsen csak a kispadon ültem, s akkoriban, huszonegy-huszonkét évesen csak álom volt a Premier League. Most meg, tessék, ellenük játszhatok egy talán Bajnokok Ligája-részvételt érő meccsen.

Hogy én magam játszhatok-e majd a BL-ben? Természetesen erről most szó sincs.

Egyelőre három meccsre szerződtem Manchesterbe, csak az foglalkoztat, hogy minél jobban megoldjam a feladatomat és hozzásegítsem a klubot céljai eléréséhez, a negyedik hely megszerzéséhez.

Van úgy, hogy ami az egyiknek balszerencse, az a másiknak szerencse. Craig Gordon egy sajnálatos sérülést szenvedett a Tottenham elleni mérkőzésünkön, neki ez balszerencse – én viszont így éppen a volt klubom ellen kaptam lehetőséget.

Nem volt leányálom a 65. percben beállni a kapuba egy ilyen erősségű együttes ellen, de úgy érzem megoldottam a feladatot. Az első teendőm sajnos az volt, hogy kivegyem a labdát a hálóból… A Tottenham korosztályos válogatott játékosa, Tom Huddlestone nehéz helyzetből lőtt parádés gólt. Éppen egy becsúszó láb volt előtte, nagyon kevesen tudják ilyen szituációból, ekkora erővel meglőni a labdát.

Természetesen nagyon zavart és bosszantott, hogy nem kapok lehetőséget a Sunderlandban, és csak a kispadon ülök. Bizonyára vetélytársam, Craig Gordon is ezt érezte, amikor ő ült a cserék között. Azon is gondolkodtam, hogy távozok a klubtól, annyira zavart, hogy nem védtem.

Úgy tűnik, egyfajta "váltógazdálkodás" alakult ki Craig és köztem. Tavaly, amikor megsérült, átvettem a helyét, majd én sérültem meg, és ő lett a kezdő. Most ismét bizonyíthatok a klubomban, és remélem, a válogatottban is szerepet kapok.

Tiszteletben tartom Babos Gábor döntését, aki nagyon jó kapus és nagyon jó kolléga volt a válogatottnál. A nemzeti csapattól visszavonult, de klubszinten még szép sikerek állnak előtte.

Eleinte nem volt könnyű elviselni, hogy Erwin Koeman őt tartja az első számú kapusnak, mivel előtte Várhidi Péternél én voltam az. A kapitány őt ismerte jobban, ezért benne bízott.

Remélem, hogy Erwin Koeman most nekem szavaz bizalmat. Úgy érzem, elég érett játékos vagyok ahhoz, hogy én védjem a válogatott kapuját!

Tét nélküli mérkőzésről szerintem válogatott szinten nem beszélhetünk, így a szombati, Belgium elleni találkozó sem lesz az. Több játékos is felhívhatja magára a figyelmet a belgák ellen, számukra különösen nagy tétje lesz az összecsapásnak.

Európában mindenki nehéz ellenfélnek számít, senki nem mehet biztosra senki ellen. Azt gondom, hogy a magyar és a belga válogatott egy szinten van, hasonló képességű játékosok alkotják a két együttest. Egy idegenbeli siker mindig jól jön, nem bánnám, ha így zárnánk az évet.

Jó újra itthon lenni. Hétfőn megérkeztem Telkibe – teljesen egészségesen. A sérülésem után volt időm pihenni, most már nagyon várom a munkát, egyfajta labdaéhséget érzek.

A hétvégén a kispadról néztem, ahogy csapatom, a Sunderland 2–2-es döntetlent játszik a Manchester United otthonában. Jobban futballoztunk, mint a hazaiak, kis szerencsével a győzelmet is megszerezhettük volna.

A válogatott elkövetkezendő két meccsének úgy vágunk neki, hogy még van esélyünk a továbbjutás kiharcolására. Ez egy magyar válogatott játékosnak ritkán adatik meg, éppen ezért eltökéltek vagyunk. Életünk egyik legnagyobb eredménye lenne, ha sikerülne a csoport első két helyén végezni.

Annyi csoda történt már a labdarúgásban, miért ne történhetne egyszer a magyar válogatottal is? Mint már korábban is írtam, az ellenfeleinknek kell igazán izgulniuk, nekünk nincs vesztenivalónk! A nyomás a portugálokon van, mi pedig felszabadultan játszhatunk.

Természetesen nyomon követtem az U20-as csapat sikerét is. Nagyon örültem, hogy össze tudták kapni magukat a Honduras elleni vereség után. Olvastam, hogy sokan nagyképűnek tartják a fiatal játékosokat. Én ezzel nem értek egyet. Látszik rajtuk, hogy van önbizalmuk, de azt gondolom, hogy ennek meglétére minden alapjuk megvan. Eddig minden akadályt sikeresen vettek a magyar válogatottal, tehetségesek és többségük már jelentős bajnokságban játszik.

Kedden az egész csapat együtt nézte a fiatalok csehek elleni nyolcaddöntőjét, szurkoltunk nagyon a fiúknak, és hatalmas élménnyel gazdagítottak minket. Ezúton is gratulálok és sok sikert kívánok Gulácsi Péteréknek!

Hosszú ideig voltam sérült, legutóbb augusztus 22-én léptem pályára. A tartalékok között játszott tegnapi találkozón meggyőződtem róla, hogy végre teljesen egészséges vagyok, és semmi nyoma sincs már a sérülésemnek. Igazából nem volt nehéz találkozó, így begyakorolhattam a kérdéses mozdulatokat. Örömmel mondhatom, hogy nem volt olyan, amikor fájt volna a sarkam.
    
Azt még nem tudom, hogy mikor lehetek újra a kezdőben. A Sunderlandnek két válogatott szintű  kapusa van. Addig meg is kapja a bizalmat az egyik, amíg nem hibázik nagyot, vagy nem sérül meg. Tavaly is az volt a helyzet, hogy lehetőséget kaptam, jól ment a védés, így a riválisom várni kényszerült. Most nekem kell türelmesnek lennem, és bizonyítanom az edzésen, hogy bármikor számíthatnak rám s én vagyok a jobb kapus. Egyébként élvezem a munkát és várom a lehetőséget a visszatérésre.

A ma esti programom adva van, hiszen a Debrecen az első magyarországi BL-összecsapását játssza. A feleségemmel kettesben nézem a mérkőzést és szurkolunk a Lokinak. Bátor játékot várok Herczeg András csapatától, olyat, amivel minden drukker elégedett lesz.

Óriási lehetőség ez a fejlődésre a DVSC játékosainak, akik a hat találkozó során egy teljesen más világgal ismerkedhetnek meg, egészen más ritmusú, más hangulatú meccseket vívhatnak, mint az eddig megszokottak.

Természetesen figyelemmel kísérem az U20-as labdarúgó-világbajnokságot is, és ezúton is biztatni szeretném a mieinket. A folytatás attól függ, kinek mennyire „kemény a diója odafent”. Szeretném, ha a következő meccseken megmutatnák a fiúk, hogy miért is jutottak ki a vb-re.

A Honduras elleni vereség is megmutatta, hogy senkit sem szabad lebecsülni. A közép-amerikaiak között is voltak rendkívül képzett futballisták, és biztos vagyok benne, hogy Dél-Afrika is nehéz ellenfél lesz.

Sajnos, továbbra sem jött rendbe a sérülésem. Tegnap voltam MRI-vizsgálaton, amely elég hosszú ideig tartott, és nem túl biztató eredménnyel zárult. Lehetetlen helyen begyulladt a sarokcsontom, és egyelőre nem tudnak mit tenni az orvosok.

Elegem van már ebből a helyzetből, szeretnék újra edzeni és játszani, de ilyen sérüléssel nem lehet kockáztatni. A portugálok elleni válogatott mérkőzésen is vérzett a szívem, hogy nem lehettem ott a pályán. Csodálatos volt a hangulat mindkét vb-selejtezőn. Remélem, a vereségek ellenére a szurkolók nem pártolnak el tőlünk.

Egyelőre még a svédek és a portugálok is jobbak nálunk.  Ahogy a mérkőzések előtt is mondtam, hibátlanul kell játszanunk, ezen a szinten már mindent megbosszulnak. Sajnos ezt tapasztalhattuk a kétszer 90 perc során…

A Lokinak sem lesz könnyű dolga az Anfield Roadon, de az ő helyzetük kicsit más. Számukra a BL-csoportkör jutalomjáték, nem ők a találkozó esélyesei, így nyugodtan és bátran futballozhatnak.

A helyszínről fogok szurkolni a Debrecennek, nagyon várom már a találkozót. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy Anglia a Liverpool–DVSC találkozó lázában ég. A csapattársaim például nem is tudtak a mérkőzésről. Ez ugye annyira nem meglepő, hiszen négy angol együttes is van a legjobb 32 között. Általában innen tovább szoktak jutni, és csak a nyolcaddöntőtől vagy még később kezd igazán érdekes lenni számukra a versengés.  

Szerencsére sokkal jobban érzem magam, de túl közel van a portugálok elleni mérkőzés, ezért  biztosan nem léphetek pályára és a hétvégi szereplésem is kérdéses még.

Muszáj kipihennem a sérülésem, mert így nagyon veszélyes pályára lépni. Azért is lett a baj, mert korábban túlfeszítettem a húrt.

A közönségnek azt tudom ígérni, hogy a hozzáállásunk ugyanolyan lesz, mint szombaton, a csapat pedig biztosan tanul a történtekből és nem követ el megint olyan hibát, mint a svédek ellen.

Tisztában vagyunk vele, hogy itthon kell tartanunk a három pontot, ha versenyben akarunk maradni. A svédek mindig is arról voltak híresek, hogy csapatként jól funkcionálnak, a portugálok viszont keresik a csapatszerkezetüket. Nagyon remélem, hogy nem ellenünk találják meg...

Mindenki profi a csapatban, van elég nemzetközi rutinunk. Úgy érzem, mindenki lezárta magában a svédek elleni találkozót és már a következő feladatra koncentrál.

Egyébként fantasztikus a telki edzőtábor, ahol jómagam először készülök. Ennél szebb helyet nem is találhattak volna egy ilyen létesítménynek. Nagy előny, hogy nem kell buszozni, mint korábban, hiszen itt helyben van egy kifogástalan edzőközpont és a minden igényt kielégítő szálláslehetőség. Ezen tényleg semmi sem múlik.

Ezzel az egy szóval tudom csak jellemezni, amit a Debrecen művelt a Levszki Szófia ellen. Szurkoltunk az egész családdal a Lokinak, ugyanis itt vannak a szüleim is most nálam. Az idén indultak negyedszer a Bajnokok Ligája selejtezőjében, és most végre sikerült nekik a csoportkörbe jutniuk. Bár volt már kevésbé szerencsés sorsolásuk is, ezúttal sem nevezhető sétagaloppnak a menetelésük, hiszen a svéd bajnok Kalmar kifejezetten nehéz ellenfélnek számított, és bravúr volt a Wislát kiejtő Levadia kétszeri legyőzése is. A hat mérkőzésen aratott öt győzelem mindent elárul, megérdemelten jutott a főtáblára Herczeg András csapata.

Fantasztikus volt a hangulat a Puskás Ferenc Stadionban, biztos vagyok benne, hogy ez a lelkesedés meglesz a svédek és a portugálok elleni vb-selejtezőn is.

Eddig azt lehetett mondani, hogy a magyar válogatott előrébb jár, mint a magyar klubfutball. Talán most több tulajdonos is úgy gondolja, hogy érdemes magyar egyesületbe fektetni, vagy még több pénzt invesztálni, hiszen előreléphetünk a ranglistán, és talán már nem az előselejtezők előselejtezőjében kezd a magyar bajnok a jövőben.

A héten nem szerepeltem a Ligakupa-mérkőzésen, ugyanis kicsit túlfeszítettem a húrt, három hete fájdalomcsillapító injekciót kapok a saroksérülésem miatt. A hétvégi bajnokin nem biztos, hogy játszom, de a vb-selejtezőkön már ott akarok lenni.

Hallottam, hogy Erwin Koeman szerződést hosszabbított. Úgy érzem elindult egy jó folyamat, amit tovább kell vinni. Persze az, hogy mennyit fejlődtünk valójában, az elkövetkezendő négy meccsen dől el, hiszen eddig a kötelező mérkőzéseket hoztuk. Az őszi selejtezőkön a mérkőzés utolsó percéig a maximumot kell nyújtani, egy perc kihagyás is végzetes lehet. Pontosan ezek a nüanszok döntenek ezen a szinten, remélem – akárcsak a Loki esetében – a mi javunkra.

Óriási elismerésnek tartom és nagyon boldog voltam, hogy a Sky Sports szakírói beválasztottak az 1. forduló válogatottjába. Én is éreztem, hogy remekül megy a védés, és most nem csak a bravúrokra gondolok. Tényleg minden klappolt a Bolton elleni szombati mérkőzésen.

A meccs után találkoztam Bogdán Ádámmal, aki meg is jegyezte, hogy nagyon magabiztosnak látott a mérkőzésen, és gratulált a teljesítményemhez.

Többen a Cahill fejese utáni hárítást emlegetik, de a 92. percben is nagyot kellett védenem, ami jól jött 1–0-s állásnál…

Igazából az ilyen közelről leadott lövéseknél, fejeseknél az ember már csak a reflexeire számíthat. Ezek hárításához tulajdonképpen a kézilabdakapusoktól tanulhatunk a legtöbbet, akik az ilyen helyzetekre vannak specializálódva.



A Bolton Wanderers otthona igazi erőd, amelyet sikerült bevennünk. Érthetően mindenki elégedett a kitűnő rajt után, és bízunk a további jó szereplésben. Nagyon jól erősítettünk a nyáron, Lorik Cana és Lee Cattermole biztosan sokat lendít majd a csapaton, és az is jó jel, hogy Darren Bent, Kenwyne Jones csatárpáros láthatóan egymásra talált.

A válogatottal is nagyon jó évet szeretnék zárni, úgy érzem, fejlődtünk. Természetesen fontosabb a svédek és a portugálok elleni vb-selejtező, de ha igazán jók akarunk lenni, akkor meg kell nyernünk az ilyen meccseket, mint a románok elleni. Szerintem nem szabad kifogásokat keresni, a románok is most kezdték az idényt, számukra is felkészülési mérkőzés volt a Marian Cozma emlékére rendezett találkozó.

Nagyon örültem viszont Huszti Szabolcs fontos góljának, valamint Dzsudzsák Balázs Ajax elleni parádés teljesítményének, a mérkőzést élőben néztem a televízióban – s külön öröm, hogy Magyarországon is láthatták Balázs remeklését.

Sokan felvetik a kérdést, hogy miért szerepelnek gyengébben a magyar játékosok a válogatottban, mint klubcsapataikban. Azért ha jól megfigyeljük, nem csak Magyarországon van így, hogy nem sikerül ugyanazt a teljesítményt nyújtani a nemzeti csapatban, mint klubszínekben. Említhetném például Zlatan Ibrahimovicot vagy jó néhány angol játékost, akikre szintén jellemző ez.

Teljesen más a közeg a válogatottnál, nem annyira összeszokottak a játékosok, és az elvárás is nagyobb, hiszen egy hónapban maximum két-három találkozó van.

A magyar válogatottnál szerencsére állandó a keret, egyre összeszokottabbak vagyunk, és biztos vagyok benne, hogy sokat fogunk még fejlődni!

Úgy érzem, remekül sikerült eddig a felkészülés. Még tíz nap van hátra a bajnoki rajtig, addig egy Hearts elleni edzőmeccs vár rám a klubcsapatommal, valamint egy románok elleni felkészülési mérkőzés a válogatottal.

Abban bízom, hogy a jó eredményen túl sportszerű mérkőzést vívunk a románokkal, és méltóképpen emlékezünk meg a remek sportolóról, Marian Cozmáról. A válogatott mindig kihozza a nemzeti érzelmeket a szurkolókból, és nagyon remélem, ez most pozitív értelemben mutatkozik meg.

Az Újpest és a Steaua mérkőzésén egyértelműen a román csapat volt fölényben. Persze ez nem meglepő, hiszen a bukaresti csapat az elmúlt években a Bajnokok Ligájában edződött. A két klub lehetőségei közötti különbséghez képest szerintem helytállt az Újpest a Steaua ellen.

A válogatottak között már nincs ekkora különbség, a magyar nemzeti csapat tagjai sokkal több nemzetközi rutinnal rendelkeznek, mint az újpestiek. Mindannyian nívós bajnokságban edződünk, és ennek hatása már látszik is az eredményeken.

Sajnos nem tudom megnézni klubcsapataink nemzetközi mérkőzéseit a televízióban, mert a meccseket sugárzó csatorna adásai nem foghatók nálunk. Ettől függetlenül nyomon követem az interneten az eredményeket, és látatlanban is szurkolok a Debrecennek, hogy minél tovább jusson.

A Levadia elleni meccs időpontjában amúgy nem is voltam otthon, ugyanis egy másik találkozón szurkolok egy magyar tehetségért. Esterházy Mátyás az angol harmadosztályú labdarúgó-bajnokságban szereplő Hartlepool Unitednél vett részt próbajátékon, és este a feleségemmel kimentünk az edzőmeccsre, amelyen Mátyás is pályára lépett.

Ha már kapustársaimról esett szó, megemlíteném Király Gábort is. Nagyon örültem Gabi visszatérésének, és annak is, hogy a rosszul sikerült Burnley-kitérő után a patinás 1860 Münchenhez került. A német csapat, megkockáztatom, jobb is, de bizonyos, hogy nagyobb múltú és nevű, mint a Burnley.

Király Gabi tapasztalatai és profi mentalitása sokat segíthet a nemzeti együttesnek. Félre kell tenni az önös érdekeket, és egy irányba húzni, mert nagyon fontos célt kell elérnünk az ősszel: ki kell jutni a világbajnokságra!

Visszaérkeztünk Sunderlandbe az edzőtáborból, remekül sikerült mind a portugáliai, mind az amszterdami felkészülés. Az Atlético Madrid ellen kifejezetten jól ment már a játék a csapatnak, én is éreztem, hogy visszajöttem a meccsformámba a két hónap kihagyás után.

Szerencsére a sérülésem is rendbe jött, a Benfica és az Atlético ellen is végig a pályán voltam. Két klasszis csapat ellen játszottunk egy nagyszerű arénában. Azt gondolom, hogy Európa egyik legszebb stadionja az Ajaxé, óriási élmény volt ott pályára lépni. A Sunderland-szurkolók is kitették magukért, ötezren(!) kísértek el bennünket Amszterdamba. Már írtam róla korábban, és most ismét bebizonyosodott, mennyire fontos drukkereinknek a csapat.

A Benfica ellen sem ment annyira rosszul a játék, egyik gólról sem tehettem (az egyik 11-esből született, a másik találat előtt pedig megpattant a labda). Olvastam a Nemzeti Sport Online-on, hogy július 20-án lett volna 30 éves Fehér Miklós, és mivel négy nappal később játszottunk a Benfica ellen, sokat gondoltam Mikire. Számítottam rá, hogy lesz valamiféle megemlékezés, de nem volt…

Egy régi „ismerős” igazolt a Sunderlandhez, az albán válogatott szerintem legjobb futballistája, Lorik Cana. Igazi vezéralkat, aki remekül játszott Marseille-ben is. Úgy tudom, nálunk is ő lesz a csapatkapitány. Ez, valamint az érte kifizetett 5 millió font is bizonyítja, hogy nagyon bízik benne a menedzserünk.

Bizonyára lesz még erősítés a csapatnál, úgy látom, anyagi nehézségek nincsenek a klubomnál. Minden lehetőség adott, hogy a középmezőnyben végezzünk, ahonnan talán még előrébb is lépünk.

A felkészülési mérkőzések ellenére figyelemmel kísértem a Soproni Liga nyitányát, igazából azt várom, hogy a megújult Fradi is bemutatkozzon az NB I-ben. Biztos vagyok benne, hogy sokat dob a színvonalon, és az érdeklődés is nagyobb lesz azáltal, hogy a zöld-fehérek visszatértek az élvonalba.

Úgy gondolom, a Videoton is érdekes színfoltja lesz a bajnokságnak, a Kecskemét idegenbeli 6–3-as legyőzésével bizonyították, hogy számolni kell velük. Bár nem dolgoztam vele, remek szakembernek tartom Mezey Györgyöt, jó választás volt a fehérvári vezetők részéről rá bízni a szakmai munkát.

 

Régen jelentkeztem már írással a blogomban, amit, kérlek, nézzetek el nekem. Júniusban házasodtam, majd 12 napra elutaztunk. Minden fantasztikusan sikerült, remek volt a szervezés az esküvőn, a nászút pedig gyönyörűen sikerült.

Egy hete kezdődött el a felkészülés a Sunderlandnél. Elmondhatom, hogy soha az életben nem futottam még ennyit. Ez az első olyan felkészülés, melynek során ugyanannyit futunk, mint a mezőnyjátékosok, ráadásul futballcipőben, ami miatt kisebb sérülésem is lett. Furcsa volt, mert majdnem két hónapig nem volt rajtam stoplis…

Több remek játékos is érkezett a klubomhoz, és várhatóak még más remek igazolások is. Legutóbb Peter Crouch lehetséges leigazolásáról szóltak a hírek a sajtóban. Természetesen a vezetőség dolga dönteni – mi, játékosok nem foglalkozunk azzal, hogy kivel erősítenek, de azért jó tudni, hogy klasszisok érkezhetnek.

Sokat gondolok arra is, hogy nagyon fontos ősz vár ránk a válogatottal. Reális esélyünk van, hogy az első két hely valamelyikét megszerezzük, persze ehhez nagyon jó szereplésre lesz szükség. Elég sok eredmény kedvezett nekünk, ezért sem bosszankodtam azon, hogy a portugálok az utolsó percben megszerezték a győzelmet az albánok ellen. Csak magunkkal kell foglalkoznunk, és minél jobb eredményt elérnünk a dánok, a svédek és a portugálok ellen.

Akárcsak a válogatottnak, a klubcsapatoknak is kijut a svéd riválisokból. A Debrecen és a Haladás is az északi országból kapott ellenfelet, amely ellen nincs könnyű dolguk. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik kupaindulónk kellemes meglepetést szerez majd. A Loki is kitett magáért a szerdai BL-selejtezőn, és elérhető közelségbe került a továbbjutás a svéd bajnok Kalmarral szemben.

A nemzeti csapatnál, úgy érzem, előrelépés történt, amire klubszinten is szükség van. Örömteli, hogy több helyen is komoly célok vannak. Az Újpest, a Ferencváros és a Fehérvár is felkészült szakvezetővel készül a következő évadra, így mindenképpen izgalmas idény vár ránk, amelyről a bajnoki rajt előtt majd még kifejtem a véleményem.

Bár már csak két forduló van hátra a bajnokságból, még nem a nyári szünetre koncentrálunk, hiszen két nagyon nehéz találkozó vár ránk. Hétfőn a velünk azonos pontszámmal álló Portsmouth otthonában lépünk fel. Annyiból jó az időpont, hogy tudni fogjuk, mit játszott a többi rivális.

Persze elsősorban csapatunk eredményeivel törődünk, mivel saját kezünkben van a sorsunk. Hétfőn is győzelemre játszunk a Portsmouth ellen. Nagyon sokszor ellőttük már, de tényleg így van: a Sunderland történetének egyik legfontosabb mérkőzésére készülünk.

Fantasztikus szurkolóink vannak, akik mindenhova elkísérnek minket, és mindig kitartanak mellettünk, ezért is lenne tragédia a Sunderland kiesése, ami nem történhet meg.

Világszerte nem sok szurkolótábor van, amely rendszeresen megtölti a vendégszektort. Így volt ez a Bolton otthonában is, ahová 5000 szurkolónk kísért el, és még többen szerettek volna jönni.

Elég sokan kerestek a sajtótól Angliában szombat óta, amelyhez hozzájárult, hogy nagyon jókor sikerült bemutatnom egy fontos védést a Bolton elleni bajnokin. Rendkívül értékes pontot szereztünk, bár a győzelem továbbra is nagyon hiányzik.

Amennyire tudom, figyelemmel követem az utánpótláscsapatok teljesítményeit is, így értesültem róla, hogy milyen eredményt ért el U19-es válogatottunk a szerbiai selejtezőn. A csapatból személyesen Gulácsi Pétert ismerem jól, aki nemcsak arról győzött meg egy edzőtábor során, hogy tehetséges kapus, hanem emberként is nagyon szimpatikus volt.

Sokszor vitatkoznak róla, hogy fontos-e az utánpótlástornákon az eredmény. Azt gondolom, hogy ebben a korosztályban, ráadásul nemzetközi szinten, már nem csak a szép játék a fontos. Meg kell tanulniuk a srácoknak a győzelem tudományát is. Természetesen 14-15 éves korban, főleg magyar bajnokin, még az a fontos, hogy fejlődjenek a fiatalok, inkább a játék elemeit kell megtanulniuk.

Vasárnap az Everton ellen ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Sajnos… Nagyon rossz teljesítményt nyújtott a csapat, a gólokat is hatalmas védelmi hibák előzték meg.

Úgy érzem, a gólokról nem tehettem, mert mire odaért az akció a kapunk elé, már közöm nem volt semmihez. Extra nagy védést pedig nem kellett bemutatni.

A kiesést illetően nem vagyunk még biztonságban. Az a szerencsénk, hogy a riválisaink sem csipegetik a pontokat. Egy győzelem kellene és jobban éreznénk magunkat, de hol van az a három pont? Bízom benne, hogy a hétvégére már kijövünk a gödörből, és sikerül bebiztosítani a bennmaradást.

Általában a vasárnap és a szerda szokott szabadnap lenni, de ez most változott, mivel játszottunk a hét utolsó napján. A keddet is megkaptuk szabadnapnak, ez pedig jó alkalom arra, hogy ellátogassunk a mennyasszonyommal Manchesterbe, sétáljunk egy kicsit az esős időben…

Manchesterben találkozom Bogdán Ádámmal is, vacsorázunk és beszélgetünk. Már többször írtam, hogy jó barátságban vagyunk, és fontosnak tartom ápolni azt a hagyományt, hogy a magyar kapusok segítsék egymást. Annak idején Király Gábor is sokat foglakozott velem, sőt a mai napig is tartjuk a kapcsolatot.

Nem voltam ott Telkiben az edzőközpont átadásán, de több barátom is dicsérte a helyet – azt mondják, világszínvonalú létesítmény. Izgatottan várjuk, hogy ott készülhessünk végre. Az őszi selejtezők előtt már ott fogunk edzőtáborozni. Régóta mondogatjuk, hogy kell egy bázis, és végre megvan.

A válogatott szempontjából hasznos, hogy minden egy helyen lesz. Korábban sokat kellett buszozni a szállodáktól az edzés helyszínére, ám erre most már nem lesz szükség.

Korábban Tatán készültünk sokat, amely szintén csodás hely, és ugyancsak minden adva volt, de az épületek már felújításra szorulnak. Persze ott is remek volt az ellátás, a kaja például fantasztikus. Remélem, Telkiben is olyan jól főznek majd…

Nagyon örültem, hogy visszatértem a kezdőcsapatba a West Brom ellen, azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legrosszabb meccsünket játszottuk a szezonban…

Elöl-hátul nagyon rosszak voltunk, semmi összhang nem volt a csapatban, pedig most biztosíthattuk volna a bennmaradást…

Ahogy a Sky Sportsnak is elmondtam, szerintem a WBA ki fog esni az első osztályból. Ezért is fájó, hogy ilyen simán kikaptunk…

Gordon csütörtökön még edzett, pénteken viszont sérülés miatt már nem jelentkezett tréningre. Ekkor tudtam meg, hogy védeni fogok.

Nem tudom megmondani, mi történt a csapattal. Visszaestünk az utóbbi időben, de bízom benne, hogy ez csak a szokásos hullámvölgy, amely minden csapatot érint, és hamarosan kilábalunk belőle.

Természetesen jómagam is követem a jégkorongosok eredményeit, és olvastam Szuper Levente blogját is. Fantasztikus, amit ez a magyar csapat véghezvisz, minden magyar sportoló példát vehet a játékosokról.

Én is tapasztalom, hogy sokkal jobban lehet fejlődni jobb csapatok ellen, éles szituációkban. Akkor lehet tanulni, ha jelentős, tétre menő csatákban edződünk a legjobbak ellen. A magyar hokisok rengeteget fejlődtek, és úgy vélem, a jövőben is fognak fejlődni.

Sokan hasonlítgatják Szuper Leviék sikerét a futballhoz, mondván, ez a vb-szereplés olyan, mint ha a labdarúgó-válogatott a legjobb 16 közé kerülne a világon. Természetesen mi is követendő példának tartjuk a hokisok sikerét, de azt hiszem, a labdarúgásban sokkal kiegyenlítettebb a mezőny.

Láthattuk az Eb-n is, hogy a magyar csapatnál semmivel sem jobb osztrákok sem voltak pofozógépek, a selejtezőkön is előfordulnak meglepő eredmények, míg a hokiban a közvetlen élvonal tagjai könnyedén nyernek a második vonal ellen.

Tiszta a lelkiismeretem, hiszen jól teljesítettem az elmúlt időszakban – ezt többen megerősítették. Ezért kissé méltatlannak érzem a mellőzésemet, ráadásul a csapat eredményei sem lettek jobbak…

Természetesen el kell fogadni a szakvezető döntését, ő dönti el, ki áll a kapuba. Azt már megtapasztaltam, hogy itt kőkemény kenyérharc folyik. Más sem foglalkozik nagyon a te problémáiddal, és neked sem kell mással törődnöd.

Még hat forduló van hátra a bajnokságból, én mindent megteszek, hogy kapjak még lehetőséget az elkövetkezendő meccseken. Amúgy pedig összességében elégedett vagyok a szezonommal, és pozitívan tekintek vissza az évadra. Mindent összevetve 30 mérkőzésen védtem, ami jó, de remélem, emelkedni fog ez a szám.

Többen gratuláltak nekem a magyar válogatott teljesítménye kapcsán. Nagy dolog, hogy másodikak vagyunk a csoportban, és ez szembetűnő másoknak is, nemcsak nekünk magyaroknak.

A válogatott tagjai ideális korban vannak. Nem túlzottan fiatal az együttes, ugyanakkor van még lehetőség fejlődni. Úgy érzem, hogy a következő sorozatban még ütőképesebb lesz a magyar csapat, de már most eljutottunk oda, hogy bárkinek méltó ellenfele lehetünk.

Olvastam, hogy a hozzászólók között sokan számolgattak a továbbjutást illetően. idegenlegio néven kérdezte egy olvasónk, mi hogy gondoljuk mindezt. Nos, én úgy vélem, hogy mindegyik őszi mérkőzésen van esélyünk a pontszerzésre. Arra is láttunk példát, hogy a portugál válogatott otthonában esélytelenebb csapatok pontot szereznek. Korántsem olyan oroszlánbarlang már az otthonuk, mint korábban.

Most már az ellenfeleinknek kell idegeskedniük, nekik kell megverniük minket ahhoz, hogy elénk kerüljenek. Mi vagyunk kellemes helyzetben, nyugodtan várhatjuk az őszi mérkőzéseket, amelyeken az esélyesség terhe nélkül léphetünk pályára. Előzetesen senki sem számított rá, hogy így fogunk szerepelni.

Jó érzés, hogy lehet számolgatni, és harcban vagyunk még a selejtezős helyért. Sokkal jobban állunk, mint az előző Eb-selejtezőkön, amikor úgy vágtunk neki, hogy nem volt esélyünk semmire…

Úgy érzem, remekül összeállt a magyar védelem, az állandóság sokat számít, akkor is jól működik a gépezet, ha esetleg sérülés vagy eltiltás miatt valaki kimarad. Néha már inkább a bőség zavarával küzdünk…

Fantasztikus volt, hogy 36 ezer ember volt kíváncsi a magyar válogatottra, és ez most csakis nekünk szólt! Az albánok elleni hazai meccsen is remek volt a hangulat, de akkor nem voltak ennyien. Legutóbb talán a Real Madrid miatt voltak ennyien, de akkor nem volt olyan fergeteges a hangulat, mint most.

Az elmúlt héten egy megtisztelő felkérésnek tettem eleget. Az egyik magazinban a kapusgenerációkat mutatták be, és fotósorozat készült három különböző kor kapusairól. Grosics Gyulával és Disztl Péterrel szerepelhettem együtt. Disztl Pétert nagyon tiszteltem, egykoron edzőm is volt, jó volt újra találkozni vele. Grosics Gyula bácsival viszont most találkoztam először, és hatalmas élmény volt számomra, hogy beszélgethettem vele néhány szót.

Hallottam, Nyilasi Tibor azt mondta a sporttévében, hogy háromesélyes a Málta elleni találkozó: 3–0-ra, 4–0-ra vagy 5–0-ra nyerünk…

Én inkább azt mondom, hátrébb az agarakkal, mert nem lesz olyan könnyű dolgunk Málta ellen. Remélem, megálmodta ezt Nyilasi úr, és fogadóirodába is elmegy ezzel a meglátásával.
Azért, hogy bejöjjön a papírforma, nagyon sokat kell dolgoznunk.

Minden bizonnyal a máltaiak keveset fognak támadni, így a mérkőzés alatt végig ki kell hegyeznem magam.

Sokan kérdezték, nem volt-e félelmetes Tiranában játszani? A válogatott játékosok nagy része külföldi klubcsapatában már megszokta az éles meccseket és a telt házas stadionokat. Inkább feldobott minket a hangulat, mintsem leblokkolt volna. Úgy vélem, sokkal jobb ilyen környezetben játszani, mint üres lelátók előtt.

Szerencsére Málta ellen is sok néző lesz, a Puskás Ferenc Stadionba kilátogató 35 ezer magyar drukker biztosan remek hangulatot teremt majd, amely feldobja válogatottunkat. Ezúton is szeretnénk megköszönni a nagy érdeklődést, amely ezúttal valóban a magyar csapatnak szól.

Bíztam abban, hogy a tiranai siker meghozza az emberek kedvét a magyar válogatott mérkőzéseihez, és ez szerencsére így is lett. Remek pozícióból vágunk neki az ősznek, és minden esély megvan arra, hogy előkelő helyen tudunk végezni a csoportban az elszámolásnál. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy esélyeshez méltóan hozzuk a Málta elleni meccset.